4A hetedik esztendőben azonban Jehojada elküldött, hívatta a kariak és a testőrök parancsnokait, és maga elé rendelte őket az Úr templomába. Egyezséget kötött velük és megeskette őket. Azután megmutatta a király fiát, 5majd ezt az utasítást adta nekik: „Ezt kell tennetek: Harmadrészetek, az, amelyik szombatonként a királyi palotába megy átvenni az őrséget, 6 7aztán a másik két szakaszotok is, mind, akik szombaton az Úr templomába mennek őrséget tartani, 8ti álljatok a király köré, a kezetekben legyen fegyver. Aki soraitokba férkőzik, haljon meg! Így vegyétek körül a királyt, akár jön, akár megy!” 9A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton őrségre mentek, azokat is, akik szombaton őrségből jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek. 10A pap odaadta a századosoknak a lándzsákat és a pajzsokat, amelyek Dávid királyé voltak, és amelyek az Úr templomában álltak. 11Azután a testőrök felsorakoztak – a kezükben fegyver! – a templom déli sarkától a templom északi sarkáig, és így körülvették az oltárt és a templomot. 12Most Jehojada kivezette a király fiát, átnyújtotta neki a koronát és az uralkodás okmányát, és fölkente királlyá. Tapsoltak, majd felkiáltottak: „Éljen a király!” 13Amikor Atalja meghallotta, hogy a nép lármázik, lement a néphez az Úr templomába. 14Látta, hogy a király a szokás szerint ott áll az oszlopnál, s a király előtt a századosok és a kürtösök, az ország egész népe meg ujjong és fújja a kürtöket. Erre Atalja megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Árulás, árulás!” 15Jehojada azonban meghagyta a sereg parancsnokainak: „Vezessétek ki az előudvarból! Aki követi, kard által vesszen!” A pap ugyanis azt mondta: „Az Úr templomában nem szabad megölni.” 16Kezet vetettek hát rá, és amikor a lovak kapuján át a királyi palotába ért, ott ölték meg.